Lelkes fotósként folyamatosan törekszem az engem körülvevő világot megmutatni.
Mert egy fotó lehet eszköz, cél, játék, önkifejezés... a fotó azonban mindenekelőtt emlék, egy kicsinyke történet, egy puzzle darab életünk nagy kirakójából.
Manapság készíthetünk és villámgyorsan meg is oszthatunk számtalan fotót, de a legfontosabb pillanatok bennünk élnek, a teljes kirakót csak mi láthatjuk, mert az Bennünk van... Ezek a pillanatok a szívünkben élnek a legélénkebben, semmi más nem képes úgy megőrizni azokat, mint a szív. A színeket, az ízeket az illatokat…
A sok-sok pillanat közt azonban van pár, amit a szívünk által készített lenyomat mellet más formában is érdemes megőriznünk. Egy fiókba eltett levél, egy préselt virág, egy koncertjegy vagy egy fotó… Kincsek. Apró kis könyvjelzők életünk lapjai közt, amelyek segítik a halványuló emlékezetet, ablakot nyitnak a múltra, hogy a szívünk tudja, melyik oldalon is keressük a keresett fejezetet, amibe beleolvasnánk.
És a könyv: Életünk története.
Ma, a milliárdnyi fotó világában sajnos egyre kevesebb a történet. Pedig az élet rövid, ki kell élvezni minden pillanatát, meg kell élni, magunkba szívni, megtölteni tartalommal, értékkel.
Törekedjünk hát, hogy több történet legyen, több élmény, több szív a pillanatban! Azokban is, amiket megörökítünk és azokban is, amiket nem.
Én minden esetre megpróbálom leírni ezeket a történeteket a saját tollammal, a saját kis világom kereső ablakán át nézve...
Ha érdekelnek az eddigi történetek, kérlek, tekintsd meg a galériámat.